Káli Eklektika

Kővágóörs központjában egy gyönyörű udvarház született újjá, értő és mondhatom, nagyon kitartó tulajdonosok által. Lehetőségem volt évek munkáját figyelemmel kísérni, láttam, hogy milyen magas szinten, milyen lelkesedéssel gyűjtögették a bútorokat és a tárgyakat a házba és mire elkészült, minden a megálmodott helyére került.

A Kálikert Udvarház történetéről a nagyon jó ízléssel megáldott tulajdonossal, Kökény Zsuzsival beszélgettem, aki Budapestről irányította az építkezést.

Hogyan találtátok meg a házat és miért döntöttek emellett, mi inspirált, hogy ezt a romos házat újítsátok fel ?

A házat teljesen véletlenül láttuk meg, egyszer nem a megszokott úton mentünk Káptalantótiból, a barátainktól Köveskálra, hanem kerülővel, Kékkút irányába és megláttuk romosan a házat, az ablakra kitett eladó felirattal.
Az épület rettenetes állapotban volt, évtizedek óta pusztult, a kertet visszavette és eluralta a természét. Mégis, olyan erős kisugárzása volt az egész miliőnek, hogy nem lehetett nem észrevenni és elmenni mellette.
Amikor sok évvel ezelőtt eljutottunk egy magas színvonalú és közkedvelt, szálláshelyre a szomszéd faluban, azonkívül, hogy leesett az állunk, ott határoztam el, hogy ha ezt így is lehet, akkor, ha egyszer nekünk is lesz egy vendégházunk, azt csakis ehhez hasonlóan szeretném megvalósítani.
Aztán az élet úgy hozta, hogy megismertem a megálmodóját is, aki ma már nagyon kedves ismerősöm és akinek nem kis túlzással köszönhető, hogy a Balaton-felvidék szélesebb körben is ismert lett, mert addig csak a művészvilág féltve őrzött pihenőhelye volt.

Milyen állapotban került a birtokotokba ?

A 60 cm-es kőfalak, az eredeti gerendázat, a nyitott tér, mert a padlást valaki, valamikor szétszedte, ezzel 6 m-es belmagasságú lett a belső tér, láthatóvá téve a tetőszerkezetet. Úgy tudnám leegyszerűsíteni, hogy áradt belőle a történelem. A ház valamikor egy módos borkereskedő család tulajdona volt, igazi polgári ház, hatalmas ablakokkal, az utcafront alatt végig húzódó 70 nm-nyi szaraz pincével, teljes mértékben a környékre jellemző vöröskőből megépítve.

Azonnal észrevettem, hogy minden beépített elem vagy az eredeti darab, vagy autentikusan választottátok ki az újakat, mesélnél erről ?

Próbáltunk a romhalmaz ellenére amit lehet, megmenteni vagy újra legyártatni. A több mint 100 éves, eredeti vaskapu valamilyen csoda folytán egyben maradt, nem is volt kérdés, hogy felújíttatjuk, értő kezek által. Nagy szerencsénkre találtunk is olyan lakatost, aki értetté és tudta is, mi a teendő, hogy újra eredeti fényében használhassuk. A nyílászárók viszont olyan rossz állapotban voltak, hogy nem lehetett felújítani, ezért újra gyárttattuk az eredetivel azonos kivitelben, de mar a mai igényeknek megfelelően. A pince ajtóra találtam régi, egy templom ajtóról származó vasalatot, ezekkel “dobtuk” fel es festettük egységesre.
Az nem volt kérdés, hogy a gyönyörű kőfalak belülről láthatóak legyenek, ez alapvetően onnan jött, hogy a valamikori padlás oromfala így volt hagyva és ezt mindenképp szerettük volna megtartani és élvezni, sőt a nappaliban, a folyosón és a hálószobában is kértem a kőműveseket, hogy verjék vissza a vakolatot, annyira tetszett nekünk. Ez egyébként lutri volt, mert nem lehetett tudni, hogy néz majd ki, de szerencsere annak idejen gyönyörűen rakták a falakat, legnagyobb örömünkre.

Milyen szempontok szerint választottad ki a bútorokat, a tárgyakat ? Milyen stílust álmodtatok ebbe a házba, ebbe a környezetbe ?

A kézzel készült bútorok szeretete egész életemben jelen volt, mivel Apukám asztalosmester volt, nagy műhelyt vitt, ott nőtem fel mellette a gyalupad szorítóját tekergetve, a mai napig összeszorul a gyomrom a fűrészpor illatától. Hétvégente együtt jártunk az Ecserire, valószínűleg innen ered, hogy amiben más csak egy romhalmazt és megoldandó feladatot lát, abban én a leendő bútor vagy ház majdani szépségét is nagy lelkesedéssel belelátom.
Gyerekkorom óta gyűjtök régi tárgyakat, könyveket, mindig nagyon vigyáztam a kincseimre, ahogy nőttem, úgy nőttek a tárgyak is körülöttem.
Hiszek abban, hogy a dolgok nem véletlenül történnek, a ház megvételekor egy ismerőstől vettünk potom áron egy 11 darabból álló, rózsafából készült garnitúrát, amiről rögtön tudtuk, hogy a berendezés alapját fogja képviselni, ezek a bútorok vannak szétszórva tulajdonkeppen minden helyiségben. Innen indultunk. Ezek után találtam rá a másik történet-re és kevés dolog volt, amibe nem szerettem bele az oldaladon. Több régiségkereskedőtől, egyesével vadásztam össze a bútorokat, dísztárgyakat, tulajdonképpen fejben raktam össze a házat, miközben az építkezés még sehogy vagy jóindulattal alig haladt. Volt, amit egy konténerből halásztam ki, mielőtt tűzifának felaprítottak volna, persze tragikus állapotú volt; ez a diófából készült nagypolgári ajtók feletti disz felújítását követően ma a nappali kofalat díszíti a neobarokk szófád fölött.
Ezzel együtt természetesen igyekeztünk a mai kényelmi szempontokat is figyelembe venni, ezért leginkább úgy fejezném ki, hogy vegyítjük az autentikus múltat és a modern enteriőrök stílusát.

Van kedvenc darabod ? Ismered a történeteit a kissé eklektikusan válogatott daraboknak ?

Nagyon sok kedvenc darabom van, tulajdonképpen mindegyik az, mert ha rájuk nézek, eszembe jut a “vadászatunk”, az a sok munka, amit belefektettünk az egész építkezésbe, emlékszem, melyik fázisban, honnan és hogy került hozzánk, de ha csak egyet említhetek, akkor az a nagy fa tál, amit Tőled vettem, a tökéletlen tökéletességé, a megmunkálása. Nem tudom, eredetileg mire készülhetett, de csodás darab és egyből tudtam, hogy helye lesz nálunk.
Amikor átvettük a kiürített házat, a földön találtam egy sarokba hajított, összegyűrt rongynak látszó valamit, rettenetes koszosan, azt a tipikus, senki nem nyúlna hozza darabot. Mikor kihajtogattuk, akkor derült ki, hogy egy szőnyeg, hatalmas molyrágta lyukakkal, próbáltuk kirázni, annyi mocsok volt benne, hogy fulladoztunk a portól. De mivel mindenképp szerettem volna egy esélyt adni neki, kerestem egy szőnyeg restaurátort, aki megállapította, hogy ez bizony egy 200 éves perzsaszőnyeg. Másfél évig szőtte vissza a mintákat, nem mindenhova, mert az egyrészt megfizethetetlen lett volna, másrészt ma is stoppolna, a végeredmény egy csodaszép szőnyeg lett, amit sokáig a nappaliba szántam, végül itthon kötött ki.

Amikor elkészült a ház, hozzáláttatok a kerthez, a pincéhez, a fedett teraszhoz, ahol már tavaly nyáron is rendeztetek közösségi programokat, erre is kíváncsiak vagyunk :)

Pont egy éve, április elején jutottunk el végre abba fázisba, hogy a kertet is újra terveztük és nyár végére már teljes pompájában élt. Előző ősszel készült el a fedett terasz régi gerendákból, amit mi csak pajtának hívunk, egyből olyan volt, mintha mindig is ott állt volna. Pár éve teljesen beszippantott az akvarell festészet, amikor is elmerészkedtem egy akvarell workshopra, nem kevésbé köszönhetően a tanfolyamot tartó elragadó, roppant jól oktató tanárnőnek, akit az eltelt idő óta barátnőmnek tudhatok. Ezért is vannak a házban sok helyen elhelyezve saját akvarell képeim.
Még messze nem volt kész a ház, amikor elkezdtünk arról beszélgetni, álmodozni, hogy milyen jó lenne nálunk tartani kihelyezett workshopokat, amit aztán meg is valósítottunk tavaly nyáron. Igazán bensőséges, családi hangulatú napok voltak, amit idén is folytatunk, sőt fejlődünk új ötletekkel.
A ház alatt húzódó autentikus, de mégis világos pincében borozhatnak a vendégein és a nagyobb pince részben felállított pingpongasztalon játszhatnak rossz idő esetén, vagy éppen a nyári melegtől elbújva.

Kiknek ajánlod a ház kibérlését és milyen további lehetőségekkel találkozhatnak nálatok a vendégek ?

Vendégházunk kialakításakor maximálisan szerettük volna azt elérni, hogy aki minket választ, otthonosan érezze magát. Igyekeztünk minden kényelmi és funkcionális berendezést megvalósítani, az eddigi visszajelzések szerint talán sikerült is. Hiszem azt, hogy hasonló a hasonlót vonzza, a Kálikert Udvarházat azoknak a kedves vendégeknek ajánljuk, akik szeretik a múlt szépségeit, szívesen elidőznek egy régi album lapozgatásában , pihennek a kertben és hallgatják a szomszéd kis tavából este áthallatszó békák kuruttyolását vagy felfedezik a környék szépségeit. Van egy kis hajónk és ha van rá igény, a nálunk megszálló vendégeket nyáron kivisszük a vízre, hogy onnan is élvezhessék a Balatont.

Köszönöm szépen a beszélgetést, a csodás együtt töltött napot Zsuzsinak !
A Kálikert Udvarház elérhetősége: www.kalikertudvarhaz.hu és @kalikertudvarhaz
fotók: @masiktortenet és @kalikertudvarhaz