Hinta
A Káli medencét ölelő, napsütötte domboldalon bújik meg a HINTA House, ahol három, az itteni szőlőhegyekre jellemző kis házikó áll békésen egymás mellett, amelyeknek minden szeglete egy-egy történetet mesél, minden részlete a tulajdonos, Kriszta kivételes ízlését, szorgalmát, kézügyességét és kitartását tükrözi. Az elmúlt időszakban kétszer jártam ott, mindkétszer valamiféle mágnesszerű, láthatatlan erő húzott vissza. Nem akartam innen elindulni. Csend, nyugalom, ősi természet és páratlan kilátás veszi körbe a házakat.
A Présház, a Vincellérlak és a Pajta szorosan kapcsolódik egymáshoz, mégis jól elkülönülve áll készen a tökéletes pihenésre a szőlőtőkék szomszédságában, a gondozott, organikus kertben, az öreg diófa árnyékában. Ide ugyan semmi nem került a másik történet által, nem is volt rá szükség, hogy mi válogassunk össze az ide illő tárgyakat és bútorokat, hiszen ez Kriszta szenvedélye is.
Mindketten rajongunk a vintage és modern rusztikus terek és tárgyak iránt. Éppen ezért gondoltam, meg kell, hogy ismerjétek, mennyire izgalmas a világ több tájáról beszerzett, kizárólag újrahasznált, új funkciót kapott darabokkal berendezett, lélekkel és szeretettel átszőtt enteriőröket.
„A HINTA fő üzenete a környezettudatosság és a slow design jegyében született. Nagyon tudatosan, kívűl-belül a lelassulásról szólt már a kezdetektől fogva. Ahogy megtalált minket, ahogy nem sietve évről-évre, épületről-épületre újítottuk fel. Amikor a végeredményben kívül-belül a kezed munkája is benne van. Amikor ránézek egy tárgyra és emlékszem, hogy hogyan került hozzám, hogy még fogalmam sem volt arról hogy hol fogom tárolni és hol kel majd új életre nálam csak egyszerűen nem bírtam elengedni mert valamit megmozdított bennem valamit. Abban viszont mindig biztos vagyok hogy valahogy minden tárgy megtalálja új funkcióját és helyét előbb vagy utóbb. Nem utolsó sorban pedig, ez nekem akkora örömet okoz! Soha nem sietve és kapkodva, mint ahogy az manapság megszokott. Szeretek csendben, lassan haladni” mondja Kriszta
Fantasztikus a Hinta House elhelyezkedése, csodálatos a látvány, a tanúhegyek, a napfelkelte és a Csobánc mögött eltűnő naplemente. Hogy sikerült erre a csodára találnod, hiszen Londonban éltek?
Gyerekeink még nagyon picik voltam amikor barátaink meghívására először jártunk a Balaton-felvidéken. Aztán a következő nyáron is itt nyaraltunk, majd a következőn és az azt követő minden nyáron. Elröpült tíz év és egy hegyi túra során besétáltunk véletlenül ide. Beleszerettünk, és ugyan nem volt eladó és nem is ilyen típusú nyaralót kerestünk, nem tudtuk elengedni. A kilátás és a hegyi nyugalom “mindent vitt”. Évekig vártunk rá.
Aztán nem várt fordulatok után a sors mégis úgy engedte, hogy mi mentsük meg és keltsük ismét életre.
Amikor birtokba vettük, fiunk első dolga volt, hogy felakasztott egy tányér hintát az egyik diófára és - némi túlzással - azon lógott egész nyáron. Gondtalanul és felszabadultan a tanúhegyeket fürkészve. Ezért választottuk ezt a nevet.
Rengeteg tervezés, egyeztetés, kivitelezők koordinálása majd saját kezed munkája van a házakban. Tudom, hogy nagyon sok mindent megtartottál és szépen kiemeltél az eredeti építési elemekből. Mi volt a belső térrendezési majd a berendezési koncepció?
A szőlőbirtokon található három épület anno különböző funkciót látott el és mindhárom épületben hagyott berendezési és használati tárgyakat megkaptuk az épületek átvételekor. Az alap koncepció az volt, hogy ne lépjünk túl az épületek alaprajzi méreteit és amennyire lehet, tartsuk meg az eredeti elrendezéseiket is. Az arányok kiválóak voltak már, csak egy picit kellett módosítanom a méreteken és a falak elhelyezésén. Fontos volt még, hogy több természetes fényt vigyek be a belső terekbe ezért két épületnél a födémek kiváltására is sor került. Amit lehetett megmentettem (legyen az bontott építőanyag vagy berendezési tárgy) és abban az épületben igyekeztem hasznosítani amelyikben eredetileg “lakott”. Ami pedig az enteriőrt illeti, egy dologban biztos voltam, hogy nem akarok tipikus parasztházas berendezést a szokásos tárgyakkal és textiliákkal… Nagyon szeretem az izgalmas kortárs építészeti megoldásokat vintage vagy “upcycled” tárgyakkal keverni.
Nagyon sok népi, nomád tárgy van harmonikusan elhelyezve, de érezni valamiféle eklektikát, melyben tökéletesen keverednek a kultúrák, a különböző országok esszenciái. Mint például az antik saarikból varrt ágytakarók, vintage lenvászonnal kombinálva. Mesélnél erről egy kicsit ?
Családunk lenyomata éppen ez az általam tervezett és kivitelezett használati tárgy. Férjem indiai származású, egy kozmopolita nagyváros kellős közepén élünk az év nagy részében és ha módunk van rá utazunk. Ilyenkor sem tudok elmenni számomra izgalmas lehetőleg kézműves tárgyak mellett.
Beavatsz minket a londoni piacok forgatagaiba ?
Imádom a bolhapiacok hangulatát legyen az Londonban vagy bárhol. A váratlanul felbukkanó kincseket, a gyakori baráti beszélgetéseket az eladókkal vagy az állandó vevőtársakkal . Általában minden péntekemet a londoni Portobello piacon kezdem, ahol a kedvenc eladóim a héten megvásárolt hagyatékokat árulják az út szélén. Rengeteg dolgot találtam ott az épületekbe. Ez a legolcsóbb megoldás de természetesen néha kereskedőknél is látok dolgokat amik mellett nem tudok elmenni.
Én nagyon ritkán jutok el de kiváló piac koránkelő kincsvadászoknak (viszonteladóknak) a “Sunbury Antiques Market”.
London belvárosában egyébként gyakran vannak hétvégére szervezett, általában templomok vagy használaton kívül lévő épületekben tartott vintage piacok is. Ez egy sokkal magasabb árkategória mint az előbbiek de nyilván szelektált a megvásárlására kínált tárgyak minősége (és nem kell korán kelni ;-)
Itthon is kiváló bolhapiacok vannak persze a Balaton-felvidéken is többek között. Felejthetetlen emlékem, hogy sok-sok évvel ezelőtt egy szombati napon gyönyörű régi piros pöttyös Zsolnay teás szettet találtam viszont a teakancsó nélkül. Nem tudtam otthagyni… Másnap Debrecenben egy bolhapiacon rábukkantam a kiöntőjére. Csak a kiöntőt árulta az eladó!
Mi az amit a legjobban szerettek a családoddal itt? Mit jelent nektek a slow living ?
A nagyvárosi élet és a sűrű, zajos hétköznapok sokat kivesznek mindannyiónkból. Nagyon vágyunk ide lelassulni,. Túrázni, bicajozni, együtt nézni a csillagokat . Kicsit “átlényegülni”. A férjem különösen, bár ő tud itt lenni a legkevesebbet de amikor itt van, hihetetlen látni hogy mennyire kisimul. Mindíg kell neki néhány nap, hogy teljesen átengedje magát az ittlétnek. Amikor azonban elkezdi kihordani a kerti szerszámokat és átöltözik a kerti munkákhoz, tudom hogy megérkezett és teljes mértékben elengedett mindent.
A Pajta telis-tele egyedi ötletekkel, meghökkentő részletekkel
Köszönöm szépen Krisztának a fantasztikus együtt töltött időt !
Fotók és szöveg: @masiktortenet
Bérléssel kapcsolatban keressétek Krisztát: @hinta.house A képek felhasználása engedélyhez kötött!